FÜGGELÉK

Hálaének.

51 ¹Engedd, hogy áldjalak, Uram és Királyom, hogy magasztaljalak, üdvömnek Istene. Háladalt szeretnék zengeni nevednek. ²Mert segítőm és oltalmazóm lettél, s megóvtad testemet az enyészettől, megoltalmaztál a gonosz nyelv tőrétől, a hazugságot kitalálók ajkától; azokkal szemben, akik ellenem támadnak, oltalmazóm lettél és megmentettél, ³nagy irgalmasságod szerint és neved dicsősége szerint, az engem elnyelni készülők torkától, azok kezétől, akik életemre törtek, a sok szorongatástól, amely rámszakadt, ⁴a fojtogató lángtól, amely körülvett, a tűztől, amelyet nem én szítottam, ⁵az alvilág ölének mélyétől, a hitvány ajkaktól és a hazug szótól, ⁶a király előtt a gonosz nyelv rágalmától. Mivel már közel voltam a halálhoz, életem leszállt a Seol kapuihoz. ⁷Bárhova fordultam, nem akadt gyámolom, támaszt kerestem, de seholsem találtam. ⁸Ekkor irgalmadra gondoltam, én Uram, és öröktől fogva végbevitt tetteidre. Mert segítesz azokon, akik benned bíznak, és megmented őket ellenségeiktől. ⁹Ezért fölemeltem hangomat a földről, és esdekeltem, hogy ments meg a haláltól. ¹⁰Szólottam az Úrhoz, Uramnak atyjához: „Szorongattatásom napján ne hagyj el, az acsarkodásnak s a magánynak idején. Akkor majd mindennap dicsérem a neved és hálásan magasztallak.” ¹¹Ekkor imádságom meghallgatást talált, megmentettél az elpusztulástól, s a nehéz időkből kiszabadítottál. ¹²Ezért magasztallak és áldalak téged, és zengem az Úr nevének dicséretét. ¹³Kisfiú koromban, mielőtt utakra indultam, nyíltan bölcsességet kértem imáimban. ¹⁴A templomkapunál tanultam meg becsülni, s életem végéig kutatok utána. ¹⁵Virágkorában a szívem örömét lelte benne, amikor olyan volt, mint színesedő szőlő. A lábam egyenes úton járt, s ifjúkorom óta nyomon követtem. ¹⁶Ha egy kissé felé fordítottam fülem, máris kaptam, nagy bölcsességet szereztem. ¹⁷A segítségével előbbre jutottam, áldom, aki nekem bölcsességet adott. ¹⁸Elhatároztam, hogy (jól) be is gyakorlom, buzgón törekedtem a jóra és nem is csalódtam. ¹⁹Keményen küszködött érte a szívem, s azon voltam, hogy tartsam a törvényt. Magasba emeltem kezemet és tudatlanságom miatt panaszkodtam. ²⁰Rászántam lelkemet, és meg is leltem (a bölcsességet) tisztán. A szívemet kezdettől felé fordítottam, így nem leszek én sem soha elhagyatott. ²¹Izzott egész bensőm, hogy megtalálhassam, ezért el is nyertem értékes kincs gyanánt. ²²Nyelvemet az Úrtól jutalomként kaptam, azért most vele adok hálát neki. ²³Gyertek hozzám, akik tudatlanok vagytok, foglaljatok helyet az iskolámban. ²⁴Meddig akartok még ezt-azt nélkülözni, meddig maradjon még szomjas a lelketek? ²⁵Megnyitom a számat, és beszélni kezdek, s vagyont szerezhettek magatoknak ingyen. ²⁶Hajtsátok nyakatokat az igája alá, intelmét a lelketek fogadja magába, hisz közel van azokhoz, akik őt keresik. ²⁷Láthatjátok a saját szemetekkel, hogy milyen keveset fáradtam, mégis milyen nagy nyugalmat találtam. ²⁸Vegyetek tanítást sok-sok ezüstön, és aranyat kaptok érte bőségesen. ²⁹Örüljön szívetek az Úr irgalmának, az ő dicséretét sose szégyelljétek. ³⁰Ha korán elkészültök műveitekkel, megadja jutalmát a maga idejében. (Aláírás:) Jézusnak, Sirák fiának bölcsessége.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet